A sikeres haderőfejlesztés záloga (3.)

Absztrakt

Az erős Magyar Honvédség megteremtését szolgáló Honvédelmi és Haderőfejlesztési Program (HHP) eredményes megvalósításának számtalan összetevője van. Ezáltal annak sikere, megtorpanása vagy kudarca nagyon sok tényezőn múlik. Ezek közül a legfontosabb az ember – még a high-tech jelenlegi időszakában is –, aki képes a szervezeti érdeket a magánérdekkel szembehelyezni, aki kiváló szakember, aki a honvédség kötelékében elhivatottsága révén morálisan meghatározó, erős és áldozatkész. Igazi fogaskerék a rendszerben, amelynek olajozottan, úgymond porszemmentesen kell működnie. De ez nem egy katonai specialitás, hiszen ezek a meghatározó tényezők minden sikeres szervezetre, intézményre vagy vállalkozásra nézve igazak. Éppen ezért a 2017-ben elindított fejlesztési program a katonát emeli a középpontba. A jól felkészített, kiképzett, a társadalom által elismert és támogatott, hazája és nemzete iránt elkötelezett és azokhoz lojális katonát. De hogy ilyen katonák szolgálják országunk békéjét és biztonságát, ahhoz komplex módon kell kezelnünk a katonai hivatásra történő felkészítést, a katonai pályán aktív szolgálatot teljesítők tudatos, kiszámítható, tervezhető szolgálatlefolyásának biztosítását és az aktív katonai szolgálati idő utáni megbecsülést. Erről, vagyis a követendő és vonzó katonai életpályáról szól a haderőfejlesztési program életpályamodellje, amelyet tanulmányom 2. részében mutattam be. Annak folytatásaként – cikksorozatom befejező részeként – most az életpályamodell első szakaszáról, a katonai pályára irányítás és felkészítés színtereiről, formáiról és azok jellemzőiről írok.