A NATO új politikája: stabilitás kivetítése a déli régióba
Kulcsszavak:
NATO, stabilitás kivetítése, déli régió, déli csomag, partnerség, kooperatív biztonság, varsói csúcstalálkozó, brüsszeli csúcstalálkozóAbsztrakt
A tanulmány a NATO új politikájával, a stabilitás kivetítése elméleti és gyakorlati kérdéseivel foglalkozik. A 2014. évi biztonsági fenyegetésekre a NATO kétféleképpen reagált: a keleti stratégiai irányban a „védelem és elrettentés”, a déli stratégiai irányban pedig a „stabilitás kivetítése” koncepcióval igyekszik kezelni a kialakult új biztonsági helyzetet, fenyegetéseket és kockázatokat. Amíg az orosz fenyegetés elleni kollektív védelmi eszköztárnak kialakult elmélete és gyakorlata van, a déli irányból jelentkező hibrid veszélyek kezeléséhez a Szövetség a stabilitás kivetítése koncepció megújításával válaszolt. A cikk tárgyalja a koncepció elméleti kérdéseit, megindokolja a déli irány létrejöttének szükségességét, bemutatja a stabilitás kivetítésének első, sikeres, partnerségi időszakát. Az írás elemzi a megújított idea új eszközrendszerét, a kooperatív partnerségi együttműködés összekapcsolását a válságkezelés feladataival. A varsói (2016) és a brüsszeli (2018) csúcstalálkozók eredményei alapján „listázza” a stabilitás megújításának általános feladatait, illetve értékeli a „déli csomag” megvalósításának lehetőségeit. A stabilitás kivetítése koncepció relatíve új téma a külföldi szakirodalomban, viszont teljesen hiányzik a magyar akadémiai irodalomból, pedig Magyarországnak az elsődleges prioritást a déli stratégiai irány feladatainak megvalósítása jelenti.
