A hadifinanszírozás napjainkban (1990–2020)

Absztrakt

A hadifinanszírozás szerepe és jelentősége megváltozott a hidegháború után, általánossá vált a haderő és a védelmi kiadások csökkentése, az országok mindenütt a „békeosztalék” hasznából szerettek volna részesülni. A globális katonai kiadások csökkenése 1987-től 1998-ig tartott: a világ 1987-ben a GDP 4,6%-át, 1990-ben 4,3%-át, 1995-ben 1,4%-át, 1998-ban 1,27%-át költötte katonai célra. A trendforduló 1999-ben kezdődött, amit aztán felgyorsított az Egyesült Államok elleni terrortámadás. 2001. szeptember 11. után a hadi kiadások erőteljesen emelkedni kezdtek, 2005-ben már elérték az 1500 milliárd Ft-ot. A 2008-as pénzügyi-gazdasági válságot követően a NATO „okos védelem” (Smart Defence) koncepciója vagy az Európai Unió „erőforrások összevonása és megosztása” (Pooling and Sharing) programjának takarékos megoldásai kerültek előtérbe, amelyek hatással voltak a tagállamok védelmi finanszírozására is. A 2014-es biztonságpolitikai „fordulat” (ukrán válság, az Iszlám Állam feltámadása, regionális kisháborúk, illegális migráció) után azonban ismét a katonai erők fejlesztése és az erősödő fegyverkezés makrogazdasági összefüggései kerültek a kormánypolitikák fókuszába. A pénzügyi válság negatív következményei mindössze fél évtizedig domináltak, azóta megint az a fő kérdés, hogyan lehet a jelentősen megnövelt kiadásokkal katonai technológiai fölényre szert tenni közép- és hosszú távon.