Tábornokból „templomszolga”

Vitéz Vattay Antal (1891–1966) altábornagy életútjának rövid vázlata

Absztrakt

A második világháború évei alatt meghatározó katonai vezetői posztokat töltött be vitéz Vattay Antal altábornagy, akinek katonai életútja a császári és királyi haderőből huszár hadnagyként indulva a magyar királyi Honvédség altábornagyaként zárult. Az Osztrák–Magyar Monarchia évtizedei alatt az alsó középosztálybeli családok fiúgyermekei szívesen választották a katonai hivatást, ami a többség számára a társadalmi hierarchiában történő előrelépést jelentette. A német eredetű – Vetter – családból származó Vattay Antal pályafutása töretlen volt, úgy az első, mind a második világháborúban megjárta a frontokat és számos hadikitüntetésben részesült. Teljesítményét a Vitézi Rendbe történt felvételével is elismerték, és 1920-tól több éven keresztül szolgált Magyarország Kormányzója egyik szárnysegédjeként. Így került szorosabb kapcsolatba az államfővel, vitéz nagybányai Horthy Miklóssal. Ennek a kapcsolatnak betudhatóan lett 1944 nyarán Magyarország Kormányzója Katonai Irodájának főnöke és főhadsegéd Vattay Antal, akinek jelentős szerep jutott az ún. „kiugrási kísérletben”. A háborúból tervezett, eredménytelen kilépési kísérletet követően német letartóztatás jutott neki osztályrészül, és a második világháború befejezte után Magyarországra visszatérve rövid ideig nyugállományban tölthetett el néhány esztendőt, ám utolérte az 1945 előtti időszak hivatásos katonatisztjeinek végzete, az ÁVH általi letartóztatás, elítélés, anyagi javaktól való megfosztás; szabadulása után már csak másodrangú állampolgárként tengette életét. Erkölcsi rehabilitációja, posztumusz elismerése a rendszerváltoztatás után következett be, és ma már a Magyar Honvédség 2. Területvédelmi Ezrede viseli a nevét.