Egzisztencialista vetületek a katonai pasztorációban és lelkigondozásban
Kulcsszavak:
Dasein, Heidegger, dasainanalízis, Frankl, logoterápia és egzisztenciaanalízis, harci trauma, ontológiaAbsztrakt
Egy harctéri esemény kapcsán sok minden megkérdőjeleződik a katonában az eseményre, a rendszerre (hadseregre) vonatkozóan, s mindenféleképpen szembekerül a létre vonatkozó egyetemes emberi kérdéssel is. A harctéri trauma során a harcoló, a heideggeri terminológiával élve, mint Dasein (jelenvaló–lét) kérdőjeleződik meg az itt és most-ban, mely hatással van az ott és akkor-ra is, mind a múltban, mind a jövőben. Elveszti stabilitását a világban–benne–lét (in–der–Welt–sein) és az egymással–való–lét (Mitsein), s a szorongásban (Angst) tárul fel a Dasein végessége, amelyben az ember megtapasztalja a halálhoz–való–létet (Sein-zum-Tode), s kinyilvánul a Semmi (das Nichts).
A tanulmányban azt vizsgálom, hogy leírható-e a pszichés trauma – a lélektan mellett – az ontológia felől vizsgálva. Az idő síkján keresztül nézve, miként írható le egy ontológiai trauma-terápia? Hogy lehet ezt az utat mégis az értelemkeresés mint az egzisztenciaanalízis és logoterápia módszerével bejárni? Mindezeknek milyen releváns teológiai vetületei vannak, s ezeket miként lehet értelmezni a tábori lelkészek segítő-támogató szolgálata során?
