A hibrid hadviselés természetrajza

Absztrakt

A NATO katonai ereje bármilyen hagyományos konfliktusban nagy valószínűséggel győzne, ezért a jelenlegi világrendet megváltoztatni akaró államok és nem állami szereplők céljaik megvalósítása során az erő alkalmazását igyekeznek a háborús ingerküszöb alatt tartani. A támadó egy szorosan integrált műveleti terv mentén a megtámadott állam politikai, katonai, gazdasági, társadalmi, információs és infrastrukturális alrendszereinek kritikus gyengeségeit veszi célba. A nyílt és a fedett katonai és nem katonai eljárásoknak csak a támadó erőforrásai, valamint a tervezők és a végrehajtók találékonysága szabnak határt. Az aktuális helyzethez igazított és szinkronizált eljárásokat erővel történő fenyegetés kíséri. A műveleteket megelőzi, majd azokkal párhuzamosan fut, végül azokat követi egy propaganda-hadjárat, melynek célpontjai a megtámadott állam és a nemzetközi közösség döntéshozói és közvéleménye, valamint a saját társadalom. A NATO fogalomtárában ez a „hibrid hadviselés”. A katonai erő és a nem katonai eszközök integrált alkalmazása nem új jelenség. Új jelenség viszont, hogy a technológiai fejlődés és globális összekötöttség lehetővé teszi a nemzeti hatalmi eszközök szinkronizálását és a különböző támadások szoros integrálását.