A trianoni békediktátum és az önálló magyar haderő
DOI:
https://doi.org/10.35926/HSZ.2020.3.10Absztrakt
Az első világháború elvesztése és a Magyarországi Tanácsköztársaság Vörös Hadseregének katonai veresége után az 1919 nyarán megszervezett Nemzeti Hadsereg maradt az egyetlen számottevő haderő Magyarországon. A Nagy Háborút Magyarország számára hivatalosan is lezáró, 1920. június 4-én a versailles-i Nagy-Trianon palotában aláírt békediktátum rendkívül súlyos katonai rendelkezéseket tartalmazott. Az antantállamok által engedélyezett 35 000 fős magyar hadsereg még az új országhatárok megvédésére sem volt alkalmas. Első komoly erőpróbáját IV. Károly két visszatérési kísérlete jelentette, amellyel sikerrel megbirkózott. A hadsereg a nyugat-magyarországi felkelés okán a trianoni határok megváltoztatásában is szerephez jutott. A magyar katonai vezetés a megengedett létszámon felüli alakulatait és tisztjeit több minisztérium felügyelete alatt rejtette el az 1927-ig az országban működő Szövetségközi Katonai Ellenőrző Bizottság elől. Az 1927 után megindult korlátozott hadseregfejlesztés eredményeként tíz év alatt több mint háromszorosára nőtt a Magyar Királyi Honvédség létszáma.
KULCSSZAVAK: trianoni békediktátum, katonai rendelkezések, Nemzeti Hadsereg, Magyar Királyi Honvédség, rejtés, korlátozott fejlesztés
