Az autonóm fegyverrendszerekkel szemben támasztott követelmények a humanitárius nemzetközi jog tükrében

Absztrakt

Napjainkra a technológiai fejlődés egy olyan lépcsőfokára értünk el, amelyen egy autonóm fegyverrendszer (AWS) alkalmazásáról szóló beszámolót már nem nevezhetünk egyértelműen a tudományos fantasztikus irodalomból valónak. Az AWS-ek egyelőre nem jelentek meg széleskörűen még a legfejlettebb technológiákkal rendelkező államok fegyverarzenáljaiban sem, de prototípusai, különleges bevetésekre fejlesztett egyedi példányai már a világ legfejlettebb hadseregeinek rendelkezésére állnak. Példaként említhető az Észak- és Dél-Korea határára telepített SGR-A1 elnevezésű AWS.2 Az ilyen autonóm, működésüket tekintve emberi beavatkozástól és felügyelettől mentes fegyverrendszerek használata ugyanakkor számos jogi, morális és politikai kérdést vet fel. Ezek közül – természetükből adódóan, miszerint általában nemzetközi konfliktus vagy legalábbis nemzetközi jellegű konfliktusok során vetik be e rendszereket – kiemelkedő jelentőséggel bírnak a nemzetközi jog egy speciális normarendszerének, a jus in bello, vagyis a hadviselés joga szabályainak alkalmazása szempontjából. A szerző tanulmányában az autonóm fegyverrendszerek témáját körüljárva mutatja be azok nemzetközi jogi problémáit, például azt, hogy milyen előnyei és hátrányai vannak az ilyen fegyverek bevetésének, mely jelenlegi, a humanitárius nemzetközi jogot érintő szabályok vonatkoznak rájuk, illetve hogy hogyan felelnek meg ezek e szabályozás követelményeinek.