Tüzérfelderítésünk kezdetei és működése a Nagy Háborúban (1.)

Absztrakt

Hazánk hadereje korszerűtlen eszközparkkal és korszerűtlen elvekkel lépett be az első világháborúba. Nem volt más a helyzet a tüzérségnél sem. Az Osztrák–Magyar Monarchia hadseregeiben a tábori lövegeknek csak mintegy negyede volt meredek röppályával tüzelni képes eszköz, általában elégtelen lőtávolsággal és csekély lőszerkészlettel. Komoly hegyitüzérségünk tulajdonképpen nem volt, hiszen a hegyiágyúk és -tarackok aránya együtt is alig valamivel emelkedett 10% fölé. A gyalogság soraiban pedig ekkor még egyáltalán nem találunk ágyúkat, illetve egyéb kérdésekben is elmaradtunk a többi hadviselő fél tüzérségétől. Sajnálatos, de bizonyos szempontból érthető, hogy egységes tüzérfelderítő rendszerről sem beszélhettünk, tüzérfelderítő alegységeink nem voltak. A háború során az egyes figyelőpontok önálló célfelderítéséből és az ütegek önálló tűzvezetéséből fokozatosan egységes felderítőrendszer és tűztervezés, tűzvezetés fejlődött ki.