Csád: konfliktusgócból stabilizáló tényező? (1.)

Absztrakt

A kétrészes írás első fele az Afrika szívében elhelyezkedő, „mesterséges” határvonalak mentén kialakított, számtalan nép, nyelv és vallás metszéspontjában fekvő Csád 1990-ig tartó történelmét mutatja be. Csád függetlenné válása után a déli szara népcsoporthoz tartozó François Tombalbaye került hatalomra (1960–1975), akinek autoriter uralma ellen azonban hamarosan felkelések robbantak ki az ország középső és északi részén. A FROLINAT ernyőszervezete alatt egyesülő felkelők csekély létszámuk ellenére jelentős katonai sikereket tudtak elérni. Tombalbayét 1975-ben egy puccs során megölték, a helyébe lépő Félix Malloum ezredes katonai kormányzata (1975–1979) viszont ugyancsak képtelennek bizonyult arra, hogy konszolidálja a helyzetet. A muszlim tubu népcsoporthoz tartozó Hiszein Habre kormányzata (1982–1990) sikeres harcokat folytatott a Csád északi részét megszállás alatt tartó Líbiával. Hatalmát 1990-ben azonban megdöntötte a zagáva Idrísz Deby, akinek elnökségével elkezdődött Csád mai napig tartó, új korszaka.