Korszerű elektronikai harceszközök hatása a rádiólokátor rendszerekre
DOI:
https://doi.org/10.23713/HT.55.3.01Kulcsszavak:
elektronikai hadviselés (EHV), kiberhadviselés, rádiólokátor, DRFM (Digitális Rádió Frekvencia Tárolás)Absztrakt
Az elektronikai hadviselés (EHV) a rádió és a rádiólokátorok elterjedésével, valamint katonai műveletekben történő alkalmazásával a 20. század elején és középső évtizedeiben jelent meg. Megelőzte a kiberhadviselést, amelynek célja egy állam vagy egy szervezet információs rendszereinek stratégiai szintű, katonai célú, szándékos támadása. E tevékenység csak évtizedekkel később, a számítógépek és az internet feltalálása nyomán indult fejlődésnek. Napjainkban vannak átfedések az elektronikai és a kiberhadviselés között, de kulcsfontosságú különbségek is megfigyelhetők. Míg a kiberhadviselés nem lehet sikeres a jól megtervezett és védett, a globális kibertérrel csak nagyon korlátozott adatkapcsolattal rendelkező katonai rendszerek ellen, addig a korszerű elektronikai harc (EHC) rendszerek behatolhatnak az ilyen típusú „erődítményekbe”. 2017ben, egy év előkészítés után, indult el a Magyar Honvédség elektronikai hadviselésfejlesztési programja, amelynek célja a rádióelektronikai felderítő és zavaróképesség meg újítása. A Magyar Honvédség modernizációjának sikere alapvetően az újonnan megjelenő műszaki lehetőségek és katonai alkalmazások, szakmai kiszolgálásától és felhasználásától függ