Absztrakt
A tanulmány bemutatja, hogy a Carl von Clausewitz által leírt, a „háború köde” néven ismertté vált jelenség a digitális hadviselés korában is érvényes marad. Amellett érvel, hogy a mesterséges intelligencia és az immerzív (XR1) technológiák megjelenése nem számolja fel a háború alapvető bizonytalanságát, sokkal inkább új, komplexebb formában termeli újra azt. A digitális hadszíntéren a bizonytalanság már nem feltétlenül az információ hiányából, hanem az információbőségből, az algoritmikusan közvetített értelmezésekből és az érzékszervileg meggyőző, de torzított valóságértelmezésből fakad. A tanulmány áttekinti a „digitális köd” rétegzett modelljét, amely az információs túlterhelés, az algoritmikus torzítások, a narratív manipuláció, az XR-alapú érzékszervi hatások és az emberi döntéshozatal kognitív korlátjainak dinamikus együttesét jelenti. Végül a következtetésben rávilágít arra is, hogy Clausewitz felismerései ma is érvényesek, hiszen a bizonytalanság a hadviselés megkerülhetetlen sajátossága maradt, és az emberi ítélőképesség, valamint a felelősségvállalás a digitális korban is elengedhetetlen.