Absztrakt
Jelen tanulmány egy viszonylag új fogalmat, a szintetikus aszimmetrikus hadviselés jelenségét járja körbe, az ebben fellelhető lehetőségeket, valamint korlátokat egyaránt. A szerzők azt vizsgálják, hogy a modern fegyveres konfliktusokban a technológiai vagy menynyiségbéli fölény mellett milyen jelentőséget kaphat a szintetikus aszimmetrikus hadviselés, ha valamely hadviselő képes az aszimmetrikus viszonyokat mesterségesen alakítani, valamint képes a különböző eszközök, képességek, fegyverrendszerek szinergikus, rendszerszintű integrációjára. Mindemellett a tanulmány elhatárolja ezt az új fogalmat a hagyományos aszimmetrikus és a hibrid hadviselés jelenségétől, hangsúlyozva a tudatos „ökoszisztémaépítés” jelentőségét. Mindez rövid kitekintéssel történik az orosz–ukrán háború tapasztalataira, valamint ezek alapján a szerzők következtetéseket vonnak le a magyar védelmi szféra számára, hangsúlyozva az integráció mélységének és a kognitív rugalmasságnak a fontosságát a korlátozott erőforrások hatékony felhasználása érdekében.