Abstract
A tanulmány a kortárs hadviselés és a digitális játékok kultúrája közötti öszszefüggéseket vizsgálja. Amellett érvel, hogy a videójátékok világa nem teszi súlytalanná a háborút, hanem olyan képernyőalapú érzékelési és döntési mintákat alakít ki, amelyek eltávolítják a halált annak testközeli, közvetlen tapasztalatától. A drónokkal, szimulációkkal és
digitális felületekkel közvetített hadviselésben az erőszak nem megszűnik, hanem absztrakt formát ölt: a döntések kijelzőkön, adatpontokon és céljelöléseken keresztül születnek meg, miközben következményeik térben és tapasztalatilag elválnak a végrehajtótól. A tanulmány bemutatja, hogy a digitális játékok kultúrája nem oka ennek az átalakulásnak, hanem előfeltétele: olyan vizuális, döntési és tanulási rutinokat alakít ki, amelyek strukturálják a kortárs katonai tapasztalatot, és hozzájárulnak a halál absztrakciójához a technológiailag közvetített hadviselésben.