A koszovói időzített bomba történelmi előzményei

Absztrakt

Jugoszlávia határain belül mindig is fellelhetőek voltak az etnikai törésvonalak. Tito halálával a többnemzetiségű, föderatív elven felépülő jugoszláv álom is véget ért. A nemzetiségi törekvések kiújultak, a térségben pedig kaotikus körülmények alakultak ki. Időközben felbukkant Milošević, aki a feszült helyzetet a történelmi sérelmekre hivatkozva a maga javára fordította, majd felépítette a saját nacionalista önkényuralmát, aminek szinte egyenes következménye volt a koszovói háború kirobbanása. Jugoszlávia felbomlásával és Milošević megbuktatásával Koszovó is egyre hangsúlyosabban igyekezett külön utakon járni, végül 2008. február 17-én egyoldalúan kikiáltotta függetlenségét. Csakhogy a kiválás sem biztosította helyzetét. Az időközben az államigazgatásba is begyűrűző szervezett bűnözői tevékenységek, a korrupció mértéke és a romokban heverő gazdaság instabil politikai helyzetet eredményezett, az emberi jogok súlyos csorbulása következtében pedig kiújultak az etnikai villongások. Bár az Európai Unió megpróbálta konszolidálni a helyzetet, a kudarcba fulladó tárgyalássorozatával egyidejűleg újra elmérgesedtek a konfliktusok, mígnem napjainkra világossá vált, hogy az évszázados történelmi sérelmeket aligha lehetne rendezni egyszerű párbeszéddel. Mi vezetett el idáig? Milyen jelentősége van napjainkban a koszovói szerbek és a koszovói albánok viszonyának a nemzetközi színtéren? Mi köze volt a krízishez a koszovói háborúnak, a függetlenedésnek vagy akár a rigómezei csatának? Az elemzés szerzője a jelen helyzet hátterében álló okokkal kapcsolatos kérdésekre igyekezett választ adni.