Abstract
A tanulmány a Magyar Honvédség rendszerintegrációs architektúráját és a katonai digitalizációval összefüggő kihívásokat vizsgálja, különös tekintettel a vezetés-irányítási (C21), valamint a C4ISR2- és infokommunikációs képességek integrált fejlesztésére. Az elemzés a horizontális, vertikális és diagonális rendszerintegráció fogalmi és gyakorlati értelmezésére épül, bemutatva a jelenlegi képességek, infrastruktúrák és szervezeti megoldások korlátait. Az írás az orosz–ukrán háború híradó-informatikai és hálózatalapú hadviseléssel kapcsolatos tapasztalatait, valamint NATO-tagállamok nyílt forrásból elérhető gyakorlatait is felhasználva fogalmaz meg következtetéseket. A szerző célja olyan integrátori szemléletű megközelítés bemutatása, amely stratégiai és hadműveleti szinten egyaránt hozzájárulhat a Magyar Honvédség jövőbeni rendszerintegrációs és digitalizációs irányainak megalapozásához.