Tábornokból „templomszolga”

Vitéz Vattay Antal (1891–1966) altábornagy életútjának rövid vázlata

Szerzők

  • Dr. Szakály Sándor

DOI:

https://doi.org/10.35926/HSZ.2021.2.11

Kulcsszavak:

ÁVH, Honvédelmi Minisztérium, katonaiskolák, kitüntetések, kiugrási kísérlet, magyar királyi Honvédség, Magyarország Kormányzójának Katonai Irodája, Vattay Antal, világháború, Vitézi Rend

Absztrakt

A második világháború évei alatt meghatározó katonai vezetői posztokat töltött be vitéz Vattay Antal altábornagy, akinek katonai életútja a császári és királyi haderőből huszár hadnagyként indulva a magyar királyi Honvédség altábornagyaként zárult. Az Osztrák–Magyar Monarchia évtizedei alatt az alsó középosztálybeli családok fiúgyermekei szívesen választották a katonai hivatást, ami a többség számára a társadalmi hierarchiában történő előrelépést jelentette. A német eredetű – Vetter – családból származó Vattay Antal pályafutása töretlen volt, úgy az első, mind a második világháborúban megjárta a frontokat és számos hadikitüntetésben részesült. Teljesítményét a Vitézi Rendbe történt felvételével is elismerték, és 1920-tól több éven keresztül szolgált Magyarország Kormányzója egyik szárnysegédjeként. Így került szorosabb kapcsolatba az államfővel, vitéz nagybányai Horthy Miklóssal. Ennek a kapcsolatnak betudhatóan lett 1944 nyarán Magyarország Kormányzója Katonai Irodájának főnöke és főhadsegéd Vattay Antal, akinek jelentős szerep jutott az ún. „kiugrási kísérletben”. A háborúból tervezett, eredménytelen kilépési kísérletet követően német letartóztatás jutott neki osztályrészül, és a második világháború befejezte után Magyarországra visszatérve rövid ideig nyugállományban tölthetett el néhány esztendőt, ám utolérte az 1945 előtti időszak hivatásos katonatisztjeinek végzete, az ÁVH általi letartóztatás, elítélés, anyagi javaktól való megfosztás; szabadulása után már csak másodrangú állampolgárként tengette életét. Erkölcsi rehabilitációja, posztumusz elismerése a rendszerváltoztatás után következett be, és ma már a Magyar Honvédség 2. Területvédelmi Ezrede viseli a nevét.

Információk a szerzőről

Dr. Szakály Sándor

hadtörténész, egyetemi tanár, a VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár főigazgatója; a Honvédségi Szemle szerkesztőbizottságának tagja

Hivatkozások

Hennyey Gusztáv: Magyarország sorsa Kelet és Nyugat között. Egy volt magyar királyi külügyminiszter visszaemlékezései. Európa–História, Budapest, 1992.

Honvédségi Közlöny (Személyes ügyek), 1944/36. (1944. augusztus 23.)

Horthy Miklós: Emlékirataim. Európa–História, Budapest, 1990.

Lakatos Géza: Ahogyan én láttam. Európa–História, Budapest, 1992.

Lengyel Béla: Európa forgószelében. Visszaemlékezések. Tapasztalatok és benyomások egy katona életéből. Digitális Kalamáris, Szarvas, 2011.

Österreichisches Staatsarchiv Kriegsarchiv, Wien. K. u. K. Militärunterrealschule in Eisenstadt. Namentliches Standenbuch. 1904–05. III. Jahrgang.

Szakály Sándor: A magyar királyi II. honvéd tartalék hadtest és seregtestei a megszállt lengyel területeken (1944). Honvédségi Szemle, 141. évf. 2013/3., 41–43. https://kiadvany.magyarhonvedseg.hu/index.php/honvszemle/article/view/420

Szakály Sándor: Népbírósági eljárások a Magyar Királyi Honvédség és Csendőrség tagjai ellen. Honvédségi Szemle, 140. évf. 2012/5., 53–56. https://kiadvany.magyarhonvedseg.hu/index.php/honvszemle/article/view/419

Vattay Antal naplója. Sajtó alá rendezte, a bevezetőt és a jegyzeteket írta Vígh Károly. Zrínyi Kiadó, Budapest, 1990.

Vígh Károly: Ugrás a sötétbe: 1944. október 15. Magvető, Budapest, 1979.

##submission.downloads##

Megjelent

2021-03-04

Hogyan kell idézni

Szakály, S. (2021). Tábornokból „templomszolga”: Vitéz Vattay Antal (1891–1966) altábornagy életútjának rövid vázlata. Honvédségi Szemle – Hungarian Defence Review, 149(2), 139–146. https://doi.org/10.35926/HSZ.2021.2.11

Folyóirat szám

Rovat

Hadtörténelem

Ugyanannak a szerző(k)nek a legtöbbet olvasott cikkei

1 2 > >>